Tegnap beköttettem. Ma leadtam. És mostantól vár. És vár. Úgy érzem ez a hónap elég hosszú lesz. :)

Tegnap csak ültem a kocsiban és vigyorogtam. Jó érzés volt. Aztán ünneplés gyanánt beültünk egy étterembe enni (nem volt a legjobb) de akkor a helyzetre való tekintettel nem zavart annyira. Ma már igen. :) Jellemző.

Egyébként nem gondoltam volna, hogy ürességet fogok érezni, miután végeztem vele. Miután ma hazaértem olyan furcsa volt, hogy nem kellett azonnal ideülnöm a gép elé és gondolkodni, nem volt nyomasztó érzésem. Fura. De gyanítom ez az állapot nem fog sokáig tartani.

És ma végre edzés. Annyira, de annyira vártam már.  Szombaton pedig össznépi ünneplés lesz. Csupa jó dolog ezen a héten. :)

VÁLASZOLT. TETSZIK NEKI.

BOOOOOOOOOOOOOOLDOG!!

a szakdogámat tegnap este a konzulensnek. Azóta gyakorlatilag remegve várom, hogy elfogadja-e, vagy nem, végzek-e idén (végre), vagy nem. Elég nyomasztó tud lenni. Hétfő a végleges leadási idő, bekötve. Jaj. Csak ezt éljem túl. Már úgy vagyok vele, mindegy milyen osztályzatot kapok, görbüljön, és akkor végre szabadulok.

Mióta ezzel vacakolok ilyen intenzíven, tehát másfél hete, még edzeni sem voltam, és már kegyetlenül hiányzik. Az normális, hogy azt álmodom, hogy futópadon futok?? Én, aki gyűlöl futni. Nokomment. Hétfőn mgeveszem a bérletem és szerintem ki sem jövök majd a teremből.

Ami az egészséges(ebb) táplálkozást és életmódot illeti, nagyon szépen haladunk. Kenyeret már nem veszünk, sem egyéb péksüteményt. Amit tudok megsütök itthon. Isteni érzés, amikor kiveszed a sütőből a saját kenyered, és csak gőzöleg, és az illata belengi az egész lakást. Múltkor vészhelyzet volt, nem volt időm sütni, és nem volt már itthon, úgyhogy beugrottunk egy közeli pékségbe, és hogy ne vegyünk egy kiló kenyeret, mert úgysem fog elfogyni, vettünk négy darab kiflit. Darabját 20 forintért. A minősége, hát hogy is fejezzem ki magam, talán az tökéletes szó rá, hogy ehetetlen. Igazából nem állt semmiből a kifli, csak héja volt. Na ezért sem veszünk már ilyesmit. Az ár és a minőség nincs köszönőviszonyban sem. És mellesleg, ki tudja mit raknak bele.

Na és most, hogy kimérgelődtem magam (újfent), nekiállok vasalni. Éljen!

Jesszus, mikor voltam itt utoljára?! November 16-a után újra... jaj de várom már! Addig is:

Mi, ezen petíció aláírói tiltakozásunkat fejezzük ki a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 1995. évi 270. számú, a Szlovák Köztársaság államnyelvéről rendelkező törvényének 2009. június 30-i módosításai és kiegészítései ellen. Követeljük a Szlovák Köztársaság parlamentjétől, hogy a kisebbségek jogainak biztosítása érdekében e döntését vonja vissza.

Véleményünk szerint a pozsonyi kormányzat lépése nem más, mint a lelkében folyamatosan megalázott, rohamosan fogyó felvidéki magyarság teljes felszámolására tett intézményes kísérlet. A törvény elfogadása ellentétes az európai normákkal; valamint sérti az alapvető emberi jogokat, így az anyanyelvhez való jogot is. A szlovák államnyelvtörvény korlátozza a szlovákiai magyar és más nemzeti kisebbségek nyelvi, kulturális és közösségi kibontakozását.

Követeljük továbbá az Európai Uniótól és az Emberi Jogok Európai Bizottságától, hogy minden lehetséges lépést tegyen meg a törvény hatályon kívül helyezésére, továbbá a jövőben folyamatosan kísérje figyelemmel a magyarságot ért hasonló atrocitásokat és adjon hangot tiltakozásának a legmagasabb fórumokon is.

2009. július 14.

Váralja Szövetség
Polgár Infó

Itt írható alá.

Kész életem első baracklekvárja is. Fotó még nem készült róla, majd igyekszem pótolni. A fánk teli van úgyhogy szerintem nem ez volt az utolsó lekvárfőzéssel töltött délelőttöm.

Nem tudom mi történt idén a gyümölcsfákkal de hihetetlen mennyiségű termést hoztak. Májusban nem esett elég eső, nem volt annyi eper mint lenni szokott (vagy mint kellett volna?!), a gazdák pedig a nagy viharok miatt panaszkodnak, sok mindent tönkretett a vihar és a jégeső. Nálunk meg: rengeteg sárgabarack, az ezeréves, beteg meggyfán szintén több kiló gyümölcs termett (aminek szintén lekvár lett a sorsa). Remélem, hogy a szilvafa is hasonló mennyiséget produkál...

Ez a legjobb szó arra mit ma műveltem... Találtam még régebben egy fantasztikus blogot, teli jobbnál jobb receptekkel. Úgy gondoltam eljött az ideje a megvalósításnak. Ki kellett próbálnom, úgyhogy nekiálltam a reform kürtőskalácsnak. Szépen összeállt, megkelt a tészta, kinyújtottam, csíkoztam és utána jött egy kis bonyodalom. Ahogy tekertem fel a tésztát úgy jött le a hengerről... ekkor éreztem úgy hogy kár volt belefogni az egészbe. De végül megoldottam- én a hős! És már cseppet sem bánom, hogy nekiálltam. Esztétikailag ugyan van még mit csiszolnom rajta de ízre nagyon jó lett. Biztos, hogy nem utoljára csináltam... Változtattam egy picit a recepten: csak tk búzalisztet használtam és cukor helyett édesítőt raktam a tésztába, továbbá Z. adagját barnacukorba, a sajátomat pedig dióba forgattam. Ez volt az ebéd utáni desszert.

És ha már így belelendültem gondoltam sütök holnap reggelire tk zsömlét. Ezt a receptet is egy nagyszerű blogon találtam (itt). Ebben az esetben nem változtattam semmit a recepten. Még nem kóstoltam, majd holnap reggel. Remélem finom lett.

Mellékesen nem vagyok normális amiért a 40 fokban képesek vagyok húst sütni és mindemellett még a sütőt és használni... de ez már legyen az én bajom.

Esküvő:

Szép volt, hangulatos, vidám, romantikus és dögmeleg. :) Kegyetlen hőség volt aznap, előző és következő nap esett de akkor megkímélt minket. A cipőmet előző este szereztem be, ennek köszönhetően rettegtem, hogy alig fogok tudni menni benne illetve feltöri a lábam. Mázlim volt, nyomott ugyan de nem törte fel és még táncolni is tudtam benne. Csinosak voltunk mindannyian. :)

A pap szépen beszélt, el is érzékenyültem rendesen... akárki akármit mond a templomi szertartások mindig meghatóak.

A menü isteni finom volt és annak ellenére, hogy megfogadtam nem eszek mást csak natúr húst lecsúszott 2 rántott sajt és jó pár pogácsa. Na meg finom borocska. Házi fehérbort ittam egész este és hát megéreztem a hatását rendesen. 

Féltem is, hogy ennek hatására nemhogy fogyni nem fogok de tuti magamra kaptam pár dekát. És láss csodát: kevesebbet mutatott a mérleg. -13 kg-nál tartok. Az utóbbi időben pedig a napi szintű torna is az életem része lett. Heti 2x aerobic, a többi napon pedig otthon. Nem gondoltam volna soha hogy nekem jól fog esni valaha is a mozgás és élvezettel fogom csinálni. Pedig így van. Ehéten extrán belehúztam mert holnap lánybúcsú, következő héten pedig megint esküvő. A nászajándékot pedig tegnap beszereztük...  ;)

Mivel Tapolcára nem tudtunk elmenni és már csak egy hétvége maradt ami szabad Z.-nek így eléggé sürgetővé vált a szálláskeresés Balatonon. De minden foglalt. Minden egyes magán apartman, szoba, fogadó, MINDEN. Még jó hogy ma elgondolkodtam, hogy miért is ragaszkodunk mi ennyire Füredhez, legyen inkább Tihany. Felhívtunk 4 szállást. És teli. Aztán az 5.re csak sikerült. Közvetlenül a Balaton parton van a házikó. Megkönnyebbültem. Naaagyon várom.

Nem tüntem ám el. Csak a 100. bejegyzést valami jóra tartogattam...Be akartam számolni Z. apukájának szülinapi "partyjáról" ami nagyon jól sikerült. Kaja dögivel, a sütikről nem is beszélve. És én, hősiesen és kitartóan képes voltam ellenállni minden olyan falatnak ami nem illeszthető be az étrendembe. Egyetlen morzsa sütit sem ettem a két nap alatt és ez hihetetlen büszkeséggel tölt el. Az időjárás hagyott némi kivetnivalót maga után, kánikula után pont szombaton szakadt le az ég... de ennek ellenére kint ültünk a kertben, hatalmas napernyők és töröksátor alatt, betakarózva és hatalmasakat nevetve. Jól érezte magát mindenkinek. A kalandos ajándékvásárlásunkról már beszámoltam, végül meg lett, helyes évszámmal. Sikere volt. Ez olyan kerek szülinap volt, hogy nem volt más alternatíva mint, hogy nagyon jól sikerüljön.

Aztán az elmúlt hétvége, hát az nem sikerült ilyen fényesen.  Illetve nem úgy ahogy szerettük volna. Mivel egész nyáron ez volt az egyetlen szabad hétvégéje Z.-nek (pontosabban lesz még egy augusztusban) úgy gondoltuk, hogy akkor elutazunk legalább hétvégére. Idén ennyi jutott (volna) nekünk. Balatont terveztük de az időjárás nem engedte (és nem mellesleg az összes kinézett szálláshely teli volt-- idén mindenki itthon nyaral???) így Miskolctapolca mellett döntöttünk. Barlangfürdőzés, Aggtelek, pihenés. Ez volt (lett volna) a hármas jelszó. Itt is nehezen de végül találtunk szállást, le is foglaltam. Szombat reggeli indulást terveztünk. Pénteken még elmentünk Bicskére megnézni egy hangszert és hazafelé megvettük az autópálya matricát is. No komment. Aztán autóba be. Ezután jött a döbbenet: nincs világítás a kocsin... Éjjel fél 1-ig szerelte Z. a kocsit és csak nem sikerült megjavítani, vasárnapig. Erről ennyit. Tehát a hétvégét itthon töltöttük. Sebaj, lényeg, hogy együtt lehettünk. De Miskolctapolcára még tuti ellátogatunk- ha Z. ideje engedi... ;)

Július 4-én esküvőre megyünk, 11-én lánybúcsúra megyek majd pedig 18-án megint esküvő.  Kedves barátaink kötik össze életüket hivatalosan is. Büszke vagyok rájuk! És naaagyon várom...

Júliusban sem fogunk unatkozni. És szakdogát  is írnom kéne. Jááj...

Tegnap rétest sütöttem ebédre. Bátorkodtam mert erre akadtam. A szerzőnél érdeklődtem, hogy lehet update 1-es a rétestészta? Hát úgy, hogy ez eleve teljes kiőrlésű (Tante Fanny) és mivel a tészta a rétesnek kevesebb mint 30 %-át teszi ki így simán elmegy 1-nek is. Volt nagy örömködés hiszen imádom a rétest és amióta egészségesen étkezek azóta 1x ettem csak rétest, a Normafánál... bűnözős hétvége közepette. Na de mostantól, hajaaaj lesz itt rétes még. Készült túrós, mákos (amit jól el is rontottam, és most nem illik nevetni: gondoltam én naívan hogy a tojásfehérje felvert habjával lazítok a tölteléken... aha, jól összesült. Ízre finom lett, de állagra nem éppen rétes jellegű.) és káposztás. A nagy kedvenc. Ízlett a babámnak is úgyhogy lesz folytatás.

Ebéd után pedig vásárolni indultunk. Z.-nek öltönyt kellett venni, találtunk is, naagyon csinos... és nagyon drága. Olyan "jó hogy ültem mikor mondta az árat az eladó" árban volt. Mondtam is neki, hogy én egészen Putzfraunak fogom érezni magam mellette. Ugyanis nekem is vettünk két gyönyörű ruhát, meg nadrágot meg pólót. Szépek. Ééééés ami hihetetlenül boldoggá tett, hogy 38-as mindkét ruha. Éljen.

nem ettem én cseresznyét hosszú évekig. Rossz emlékek. Kibontom- hatalmas dagadt kukac. Azt hiszem az volt az utolsó alkalom, hogy cseresznyéhez értem. Egészen idáig, merthogy a fodrásznál bátorkodtam megkóstolni a hatalmas, érett és nagyon piros cserkót. Ettem egy marékkal is, hiszen nagy örömömre egyetlen kukaccal sem találkoztam szembe a bontogatás során. Ezen felbuzdulva tegnap vettem is fél kilóval. Türelmetlenül bontogattam mikoris háromból háromban állat leledzett. Na erről ennyit. Úgyhogy ma kiültem a teraszra, kimagoztam mindazösszes fél kilót és most éppen sül a zabkorpás-cseresznyés-fahéjas sütemény. Azért hiába vagyok én vidéki lány, a bontogatás közben kirázott egy párszor a hideg (ahogy Z. mondaná kopasztott csirke lettem) amikor tényleg hatalmas és tényleg nagyon dagadt, jóllakott gusztustalan kukaccal néztem farkasszemet. Azokat még kipöckölni sem volt merszem. Ez van, beszari vagyok. 

Bezzeg apukám szerint nem kell bontogatni, hamm bekapod és kiköpöd a magot, nem kell holmi apró kukackákkal foglalkozni. Hát akkor apu: egészségedre! 

Szombat este leánybúcsún voltam. Fantasztikus volt, köszönöm Neki, hogy ott lehettem. Nagyon jól mulattam/mulattunk. Kiváló szervezők voltak. Remélem a menyasszony is élvezte legalább annyira mint mi. A társaság és a helyszín is tökéletes volt. Van még szűk egy hónapja és asszony lesz. Az elérzékenyülés garantált volt egész este...

Szombat reggel ezt kapta a babám reggelire. Ágyba. Mert megérdemli...

Teljes kiőrlésű palacsinta túróval töltve és nyakon öntve saját készítésű eperlekvárral.  Egyből kipattant a szeméből az álmosság. :))

Ez a napunk is tipikus volt, abszolút ránk vallott. Nem is mi lettünk volna ha nem így alakult volna. Irány a fodrász, hogy csinik legyünk a legény- és leánybúcsún. :) Na nem a miénken... 

Aztán irány A Széchényi könyvtár mert elkészült a megrendelt szülinapi ajándék. Dugó volt, meleg és lassan haladtunk. De végül beértünk, útba igazítottak. Megkaptuk, hogy nézzük át. Nekem fel sem tűnt de Z. szerencsére kiszúrta, hogy nem jó évszám van rajta: nem 60. éves lett az apukája hanem csak 50. Nem mindegy.  És természetesen a többi oldal is hibás, hiszen 1949 helyett 1959-ben született. És ami a legszomorúbb a dologban, hogy nem a készítők hibája mindez hanem a miénk. Nem tudunk 2009-ből kivonni 50-et. Azt hittem a föld alá süllyedek. Újra kell csinálni az egészet, 16-án vehetők át. Még jó, hogy a szülinapi bulija 20-án van... Elmondhatatlanul mérges voltam magunkra: ott voltunk mindketten a rendelésnél, a srác még vissza is adta a megrendelőlapot, hogy nézzük meg minden okés -e. Hát nem volt az és mi nem vettük észre. Ezek vagyunk mi... irány haza.

Mélységes fájdalommal kellett tegnap tudomásul vennem, hogy itt az eperszezon vége. 3 kg-ot tudtunk szedni, azt is keresgélve. Aszott, túlérett eperből volt bőven, de finom, ropogós eprecskéből már annál kevesebb. Azért a 2/3-t befőztem még lekvárnak...

Élvezném ha egész évben lenne eper. A legcsodálatosabb gyümölcs a világon. Persze Z. szerint hamar megunnám, én erősen tiltakoztam. Nem. Nem. Mást sem ennék csap epret. Minden formában. Hjaj de jó is lenne. De nem bánkódok, jön a ribizli, a szeder, málna. Nyamnyamm. :)

nem megyek holnap vizsgázni. lehetetlen felkészülni ennyi idő alatt erre. Tudom, kezdhettem volna előbb tanulni, én voltam lusta stb. Tisztában vagyok vele. De nem megy. Könnyelmű vagyok. Majd UV időpontban megyek. Addig pedig megpróbálom megtanulni. Igazából nekem az is elég ha ad egy éppenhogy kettest. Nem vagyok nagyravágyó. Már nem.Ezt köszönhetem ennek az áldott intézménynek...

Úgyhogy mivel ma ráérek rávettem a szerelmemet, hogy gyakorlás helyett inkább vigyen epret szedni. Igen, én önző vagyok, ő pedig önfeláldozó. :)) Na de majd ha lapátolja a kis szájába a lekvárt...

Most bármit megtennék csak tanulni ne kelljen. Eleve nincs kedvem tanulni, hát még ezt. Kit érdekel, hogy hogyan működnek a szervezetek?? Engem piszkosul nem... Mondhatnám csúnyábban is. Miért kell minket ezzel traktálni? És ráadásul egy fölényeskedő, beképzelt majom a vizsgáztató. Nincs nekem erre szükségem...

Csütörtökön vizsga és fogalmam sincsen hogyan fogom tudni megtanulni az anyagot. Érdektelen. Unalmas. És még csak nem is hasznos. Számomra legalábbis semmiképpen.

Valaki mentsen meg. Könyörgöm.

Mellesleg tegnap a spájzban kotorásztam, rendezgettem a polcon lévő dolgokat, mondhatni rendet teremtettem. És mit találtam?! Kincset. A tavaly csinált bodzaszörpöt. Volt még 2 másfél literes üveggel. Leszűrtem és igyekeztem megkóstoltatni valakivel-apukám volt az áldozat. Szerinte nem romlott meg, így átszűrtem és üvegbe töltöttem, beraktam a hűtőbe és fogyasztható is a meleg nyári napokon. Jut eszembe. Erősen megkérdőjelezném, hogy nyár van-e és meleg. Végülis június 1-je van... 

Azt hiszem eléneklem egy párszor a Süss fel napot... Nincs senki a közelben :))

Jelentem a lekvár nagyon finom lett és a kalácsot is megsütöttem hozzá. Sikert aratott a családban- legnagyobb örömömre. Így el is határoztam, hogy mindenképpen szedek még epret és főzök még egy legalább ekkora adagot különben nem fog kitartani jövő nyárig. Pedig ez lenne a célom. Úgyhogy megint háziasszonykodni fogok. Mert szeretem. :) Hát még ő...

vagyis utószülinap. Hanikámhoz ma sorban érkeztek a barátok, osztálytársak. Volt nagy sikítozás, bolondozás. Főleg amikor kintről rohantak be a kertből mert egyik pillanatról a másikra mintha dézsából öntötték volna.

Anyukám pedig csodás tortákat gyártott... (reggelire raktam is félre magamnak ;) )

Már megint (vagy még mindig?) EPER! :)Alig vártam, hogy olyan igazi érett, sötétpirost eprecskét szedhessünk. Ma reggel Zolit kiugrasztottam az ágyból és siettünk is. Sokan voltak, féltem is hogy már nem nagyon lesz mit szedni. De szerencsére tévedtem. Nagyon hamar nagyon sokat tudtunk szedni. 4,5 kg-t kaptunk le de én marha kevés befőzőt vettem. Mivel nem akartam cukorral csináltam és szerencsére ráakadtam a diabetikus befőzőcukor nevű termékre gondoltam kipróbálom azzal. De csak egy zacskóval vettem, ami 350 g. Ehhez használtam 2 kg gyümit. Ebből a mennyiségből 6 kis üveg lett. Úgyhogy a maradék epret lefagyasztom, hideg téli estéken jó fog jönni. A lekvár pedig remélem sikerült. Forrón még elég hígnak tűnt, de a kistányéron az a kevéske megdermedt. Remény... Sikerülni kell életem első lekvárjának. 

Reggel szeretnék összehozni hozzá egy tk kalácsot. Találtam is jónak ígérkező receptet. Meglátjuk.